Külcsín, kijelző
Nagy érdeklődéssel vettük kezünkbe a Samsung D500-at. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy nem csak szép, hanem nagy tudású telefonra számíthatunk. Nos, nem csalódtunk, a D500 rendkívül kellemes készüléknek bizonyult. Már a megjelenés is sejteti, hogy komoly telefonról van szó. Az E800-as sorozat szétcsúsztatható formatervezését kapta ez a modell is, ám a fekete szín komolyságot kölcsönöz. A D500 csak egy hangyányival nagyobb a csilli-villi E800 sorozatnál, így elmondható, hogy a nagy tudás kis mérettel párosul. Számomra az egyik legkedvesebb finomság volt, hogy a kijelző alá becsempésztek egy peremet a tervezők, egy kis kiemelkedő csíkocskát, amin jól megakad az ember ujja, így az egyébként is könnyen csusszanó fedlap kinyitása alig igényel némi ujjizmot. A mechanika tökéletesen, hangtalanul és rendkívül precízen működik. A telefon bal felén csak a hangerőgombok, míg jobb oldalán az infraport és a headset bemenete található. Ez a bemenet külön királyságos, mert nem holmi divatjamúlt gumi, vagy ilyesmi védi: egy helyes kis tolóajtót kell elhúzni. Felettéb praktikus, ez biztos nem fog elveszni, vagy leszakadni. Széthúzást követően előbukkan a teljesen hagyományos, fehér színnel megvilágított gombsor. Mérete még épp megfelelő, ha ennél kisebb lenne, akkor a virsli ujjú felhasználók bajban lennének. A készülék hátsó részén pedig előbukkan az 1,3 megapixeles kamera, kis tükörrel és vakuval kombinálva. Impozáns, főleg, hogy a telefon antennája is belülre került.
Bekapcsolás a piros gombbal lehetséges. A kijelző alatt található öt irányú navigációs gomb fém színű, jól lehet segítségével navigálni a menüben. A középső OK gomb egy kicsit pici, rá kell érezni, hogy hogyan érdemes megnyomni. A bekapcsolást követő animáció már sejtet valamit a kijelző adottságaiból, és igen, a 176x220 pixeles felbontáshoz tartozó 262000 színárnyalat egészen kivételesen jó képet teremt. A szoftver ki is aknázza a kijelző lehetőségeit, a 3x3 ikonos főmenű rajzai szépek, nagyok, egyértelműek. A menüben lépkedve is jól olvasható kiírásokkal szembesül a felhasználó, néhány - szerintem az első szoftver miatti - elíráson kívül a kezelhetőség és a menü logikája példás. Amint összetoljuk a készüléket, rögtön lezár a billentyűzár, ami széthúzásra felold, de anélkül is megtehető ez, ha a bal, majd a jobb oldali funkciógombokat megnyomjuk. Külön jópontot érdemelnek a tervezők azért, mert ha bárhol a készülékben szövegbeviteli mező található, akkor alul mindig kiírja a szoftver, hogy még hány karakter vihető be. Vonatkozik ez a naptárra, az adatkommunikációs beállításokra, a telefnkönyv rekordjaira, mindenre. Nagyon hasznos. A menü színe négyféle színséma közül választható ki, a háttérképek animáltak, a navigációs gomb négy irányához pedig mi választhatunk funkciót. Nincsenek sajnos környezethez szanható profilok a készülékben, viszont a kettőskereszt hosszas megnyomására halk üzemmódba lép a készülék. A halk üzemmód pedig kétféle lehet: rezgős, vagy totál kuss. Igazából kevés olyan eset van, amikor másfajta beállításra lenne szükség, úgyhogy így már nem hiányoztak a profilok.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
